Egy hete, amikor szültem

még fogalmam sem volt róla, hogy 

• egy hét múlva ülni-állni-négykézláb vasútpályát építeni-hemperegni fogok
• hogy lesz tejem, és nem lesz itthon tápszer
• hogy Barnus ennyire bújós lesz majd, és hogy a szívem megszakad majd azt látva, hogy hogy keresi a helyét (és hogy ebben igazán nem lehet segíteni neki, ezt neki kell megtalálni, kiszenvedni, újraépíteni)
• hogy Anyu ekkora áldás lesz a szülés utáni időszakban
• hogy Gergő ennyire jó fej lesz, és hogy ennyire nyugodt baba
• hogy ha félve ráállok a mérlegre, akkor azt a számot mutatja majd, mint Barnus születése után, de még az orbitális hormonkezelés ELŐTT!!!
• hogy ennyire nem lehet betelni a babaillattal (Barnus is szagolgatja Gergőt!)
• hogy nem leszek halálosan kimerült, rémesen fáradt és nem nyígok majd, mint egy hülye.
• hogy ennyire doppingoló, felemelő, csodálatos érzés kétgyerekes anyának lenni
• hogy csütörtök délután már sajtóanyagot fogok írni (azóta is folyamatosan dolgozom)
• hogy most kedden valószínűleg szövetmintát vesznek a mellemből (jöhetnek a drukkok, be vagyok tojva!)

Gergő születése - nagy felismerések

Gergő este 8-kor született meg. 

Én pedig nagyjából délelőtt 10-ig hittem, hogy meg tudom őrizni a tartásomat, és méltósággal tudok szülni.

Aham, persze.

Mikor becsekkoltam, mg csak rémült voltam és hebehurgya, aztán ezt a "teljes, ostoba értetlenség" állapotával kombináltam, nyilván a nekem segíteni próbáló szakemberek nagy örömére.

A hajnali halk sóhajtásokból és a mantraszerűen hajtogatott "engedem, hogy megnyíljak, mint egy lótusz" reggel fél 10-re "lótusz, ja, a rohadt életbe", estére meg a "k...a anyját a lótusznak" lett.

Azért még tudtam nevetni, mikor Zsuzsi kifejtette, hogy egy iszonyú nagy eperfa van az ablak előtt, óriási, ínycsiklandó eprekkel, és már többször próbáltak meg egy-egy ágat elérni (kézzel, kalákában, infúziós állvánnyal), de nem sikerült.

...

A családom szupertámogató volt. Nos, többé-kevésbé. 

Édesapám - a mai napig nem tudom, milyen megfontolásból- úgy döntött, hogy csatlakozik a bulihoz, és bejött a vajúdás elejére. Ilyenkor még semmi nem történik, én felöltözve fetrengek egy ágyon és néha nyögök, néha beszélgetek. Jelenléte nagyon hasznosnak bizonyult, megtudtam, hogy

"csórikám, nagyon szarul nézel ki", meg mondta többször, hogy "jaj, jaj, JAJ, látom, hogy nagyon fáj, ez szörnyű, ez kibírhatatlan" meg hogy "ez pokoli, ezt nem lehet kibírni, látni is rettenetes", de aztán szerencsére hazament:) Másnap már boldog nagyapaként jöhetett vissza.

Egyszer megjelent egy szülésznő, és határozott hangon közölte, hogy két nagyon jóképű, elszánt fiatalember mindenáron be akar jönni, és azt hajtogatják, hogy a rokonaim. Valószínűleg a kiesett 28 évnek köszönhetően egyértelműen és határozottan közöltem, hogy nekem NINCSENEK nagyon elszánt és jóképű fiatalember rokonaim (JFR). Nos, az említett JFR-ek nem szaroztak, megjelentek az ajtóban egy ó-ri-á-si plüss mackóval, és kiderült, hogy de, vannak, és az unokatestvéreim, akik reggel, mikor meghallották, hogy indulunk szülni kocsiba vágták magukat és elindultak Pestre. Nos, ők gyerekre számítottak, de csak engem kaptak, mégcsak nem is a legjobb formámban, ugyanis akkor már N.A.G.Y.O.N. fájt, és bőven átléptem a délelőtt 10-kor befejeződő "méltósággal szülni" projektet, úgyhogy Medve szerint egy igazi, bölcs "na így dugjatok meg bárkit, hogy ez lehet a vége" mondattal búcsúztattam őket. Én erre nem emlékszem.

..............

Azt hiszem, itt döntöttek úgy a szakemberek, hogy kapok valami vidámító narkót, úgyhogy 2 és fél óra önfeledt szárnyalás következett, és nagyon szerettem mindenkit. Nagyon. hangot is adtam neki. Azt hiszem többször emlegettem a vodka szót is.

Aztán elmúlt, és onnan már csak Zsuzsi volt meg én. Kapaszkodtam a hangjába, a kezébe, a szemébe, ő pedig mosolygott és ott volt, minden percben, minden pillanatban. Szavakkal, szavak nélkül, kedvesen de határozottan, és mindent elviselt, mindent eltűrt, pedig hisztis voltam és nyafogtam és... szóval értitek.  Az előző szülésem után hálát éreztem iránta, most pedig a hálán túl elöntött a szeretet is.

...............

Medve szerint ott veszítettem el teljesen a kontrollt, amikor estefelé már majdnem egybefüggő fájásaim voltak, ők pedig (Orvos, Zsuzsi, Medve) már egy pillanatra sem hagytak ott, de mivel gyorsítani nem tudták a folyamatot (vártuk a tolófájásokat), ők kedélyesen elbeszélgettek a fejem felett borokról, savgerincről, tanninokról, én pedig hallgattam, fájtam, hallgattam, majd egyszercsak odacsattantam, hogy "úgy örülök, hogy ilyen KURVÁRA ráértek". Hm. Öööö. Ezúton is bocsi.

................

Gyerek ki, öröm-bódottá, méhlepény, lemosás, én pedig csak egy dologra tudtam gondolni: hogy most van este 8 és én tegnap délután óta nem ettem, csak azt a szerencsétlen töltött lángost, amit egy falat után dobtam el, mert elfolyt a víz. Úgyhogy - írd és mondd- pizzát rendeltünk a szülőszobára (bbbaaaaaaaaaaaaaazzzzzzeeeeeeeee), meg Medve kis tiramisut meg palacsintát. Oké, ahhoz már nem volt pofánk, hogy ott együk meg, hanem levittek az osztályra, majd ott hármasban (Zsuzsi, Medvi, én) kiültünk a folyosóra, és én, mint egy kiéhezett farkas vetettem rá magam a kajára.

Ja. Méltóság, méltóság.

Gergő születése - (sikeres VBAC)

Úgy indultam el még hónapokkal ezelőtt az úton, hogy elfogadom, ha most is császár, mert életet ment, mert kell, mert nincs más út. A császármetszés csodálatos dolog, ha az egészség a tét.

Amit viszont igazán szeretnék, az egy sikeres szülés: természetes úton.

............

A víz természetesen éjjel folyik el: nyilván akkor, amikor egy utolsó töltött lángosért kimegyek a hűtőhöz. Egy pukkanás és elönt a meleg víz, én pedig három pislogás után rájövök, hogy Gergő eldöntötte a kérdést: a szülinapomon születik meg. Kórház, felvétel, "ebből nem lesz egyhamar gyerek", úgyhogy én beköltözöm egy szülőszobába, felfekszem az ágyra és próbálok aludni - Medve hazamegy, alszik ő is, majd dél körül jön vissza.

Dél körül befut az én csodálatos szülésznőm is, elrendez mindent, ekkor azért már nagyon fáj, hiába, a ballon, amit feltettek, megtette a hatását, úgyhogy nagyon hálás vagyok minden megigazított párnáért és derékmasszázsért. 

Kora délután kis pihenő: az Orvosom és Zsuzsi úgy látták, hogy jobb, ha kapok egy adag fájdalomcsillapítót, hogy rá tudjak pihenni a végjátékra. Megkapom a löketet és alszom, alszom, majd hirtelen óriási fájdalomra ébredek, és onnan már nincs megállás: kapok oxitocint, a fájások erősödnek, Zsuzsi és az Orvos biztat, hogy tartsak ki, haladunk, haladunk.

A nagy finálé egész gyorsan indul el: szerintem nem számítottunk arra, hogy a milliméterek játék után egyszer csak felgyorsulnak az események, de így lett "Ági, innentől csak rajtad múlik, hogy mi lesz. Megszülheted egy óra alatt és 5 nyomásból is, csak rajtad áll." 

És megszültem. Nyolc nyomással.

Gergő gyönyörű, Medve szeme könnyes, szorítja a kezem.

Zokogok és csak annyit tudok hajtogatni, hogy köszönöm, hogy hittek bennem, köszönöm, hogy segítettek, hogy támogattak: helyére került a világ, helyére került az életem, az életünk. Olyan kincset kaptunk vissza nőként, férfiként, apaként és anyaként, ami csak most vált értékessé, most, hogy már a miénk. Eddig nem is tudtuk, hogy hiányzik.

Zsuzsival a VBAC+a gátvédelem gyerekjátéknak tűnik, ő ott az anyám, a dúlám, a barátnőm, az edzőm, a pszichológusom, a kősziklám egy személyben.

Az Orvosomnak soha nem tudom majd eléggé megköszönni, hogy megmutatta, hogy mi az igazi nyugalom. Mi az orvosi odafigyelés, gondoskodás. Hogy mindig volt egy-két jó szava. Hogy összefércelte az önbizalmam és megmutatta, hogy mi a különbség a "nem megy biztonságosan" és a "nem hagyják neki" között. 

Egy élet is kevés lesz, hogy feldolgozzam az élményt. Erősebb vagyok, mint valaha, szebbnek látom magam,mint bármikor az elmúlt 32 évben és boldog vagyok, olyan boldog, hogy el sem fér a szívemben. 

5 perc a semmiből - szülés

Egy hatalmas fa levelein átszűrődő erős napfény. A homeopátiás bogyók cukros íze a számban. Villamos és autódudálás felett két emelettel, néha a kék égre nézve vártam Őt. Meleg volt és nagyon hosszasan fájt. Vasárnap volt, néha átfutott a gondolataimon, hogy mások hekket esznek, sziesztáznak vagy szitkozódnak, mert holnap dolgozni kell, én pedig fekszem és már nem uralom a testemet: iszonyú erővel húz magával egy örvény, én meg engedem, hagyom, teljesen elveszek benne.

Itt már nincs szabály, nincs erő, nincs ésszel felfogható, kontrollált valóság: itt őserő van, a természet diktál én pedig nem főszereplője, hanem egy pici fogaskereke vagyok annak a folyamatnak, amit úgy hívnak, hogy élet.

CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok...

Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek... Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk...mi meg készülődünk:

• Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
• ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek...
• Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok - ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
• mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)

Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!

Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.

Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 

És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)

Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 

Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

Mikor, ha nem most?

• rendezzük át a nappalit (jobb lesz úgy)
• süssek kakaós csigát (mert azt kívánják)
• nyírjunk füvet, fúrjunk karnist, süssünk tarját újkrumplival és úgy egyébként is...

Mikor, ha nem most?

:D

No mindegy, holnap reggeli indulás, dolgozós nap, négyen is jönnek, talán még a Liliputiba is eljutok a kiszemelt rugalmas kendőért (a régit nem találom. égen-földön kerestem, de sehol sincs).

Lehet, hogy a holnapi nap megmarad csak munkásnak és az ilyen-olyan beszerzéseimet péntekre tartogatom: akkor ugyanis CTG-re megyek a kórházba, és utána tengernyi időnk lesz Barnussal: kalandozunk majd és egy nagyszerű napot töltünk kettesben.

.......................................

és ott a nagy feladat is: be kell jelentkeznem orvoshoz. A nőgyógyász sürgeti: csomó a mellben nem játék, a háziorvos pedig nyugtat, még ha akármi is az, akkor sem csinálnak semmit vele a szülésig.

Én pedig próbálok nem gondolni arra, hogy mi történt két éve és nem rettegni. De nagyon nehéz. Nagyon nehéz.

Boldog, boldog...:)

... Barnabás, mert ő az indián törzsfőnök. Anyuval kis sátrat állítottak a szobában és tollas fejdíszt is kapott, úgyhogy csak úgy ragyog a kis pofája:)

... Medve, mert ma kapirgálhat a kertben, levághatja a füvet és nem kell mennie dolgozni, hanem itthon lehet egy kicsit. Csak egy napot, és még így is elnyelni majd a számítógépe pár órára, de mindegy, lesz egy kis ideje pihenni is.


.... én, mert

• Gergő változatlanul fejvégű, beékelődött, a méhszáj már felpuhulva és egy kicsit nyitva, és mikor benyúlt a doki érezte a fejét.
• együtt vannak a fiúk, együtt reggeliztünk és a-kár-mi-kor elordítom magam, hogy Hol vagy?, egyszerre válaszol a két gyönyörűségem: a férjem meg a nagyfiam.
• mert megyek ma fodrászhoz (igen, tudom. de mosás után derült ki, hogy mégsem sikerült annyira a festés...)
• mert szülinapom lesz a hétvégén - málnás, barackos vagy mangós túrótortát szeretnék. A mangóra nem látok reális esélyt...:)

.... Drazsé, mert kapott tepertőt. Libatepertőt. Ennél több neki nem kell, nem egy bonyolult lélek.

Ételek fagyasztása - ami bejött és ami nem

1. Lelkesen vettem a dobozokat. Iszonyú fölösleges: zacskóban fagyasztani sokkal praktikusabb: lapos tasakokat készítek az ételekből és több minden elfér.
2. Minden adagot nyugodtan duplázhatok.
3. Újabb kihívás a témában (I.): reggeli pástétomok, kencék
4. Újabb kihívás a témában (II.): szilvás gombóc, túrógombóc, palacsinta

........................................................

... és még:

• nagy levegő, dobpergés, retro fagyigép beüzemelés 
• Gergő táskáját összepakolom ma készre - ha leteszem Barnust aludni keresek valami jó filmet és babaruhát fogok vasalni:)
• holnap (valószínűleg) utolsó orvosi vizit, kis munka és egy kis asszisztálás: nemén sminkelek, hanem a tanítványom:)

Ma épp

ezt esszük:

Tamara csirkét kaptam ki a fagyasztóból és rizst pároltam hozzá. Tökéletes, zamatos, isteni lett, én pedig a mennybe mentem (Nyuszkó, ez nagyon-nagyon finom! - és aki ismeri a férjemet, az tudja, hogy ez biza nagy szó).

ezt látom:

kup-le-ráj mindenhol. Na jó, nem mindenhol, de a nagy nappaliban igen: a gyereknek itt volt megfelelő a te-lep-i-szony(!) a vonatpályához. Remek. Remekremek.

ezt csináljuk:

Medve épp Barnabás ágyát fejezi be. Gyönyörű lett, ha teljesen kész, akkor hozok képeket! Csodás lesz benne a vadiúj ágynemű is, szóval nagyon reméljük, hogy este ebben alszik már a nagylegény.

Én felszedettem az összes szőnyeget a nappaliban, most megvárom, míg felébred a gyerek és felporszívózok-felmosok, illetve vanish szőnyegtisztítóval átsikálom a szőnyegeket. Nem, nem fészekrakó ösztön - pisiszagot érzek. És ha én azt mondom, hogy márpedig itt büdös van, akkor az úgy van.

Medve nem örül majd nekem, de még karnist akarok feltetetni vele (még nem is mondtam neki).

amin bosszankodunk:

tegnap hét határt bejártunk az álom fagyigépért, de sehol nem találtunk jót. Talán nem véletlenül: az elfekvő cuccok között találtunk egy 25 éves fagyigépet, úgyhogy most kipróbáljuk, hogy működik-e.

Nyári bakancslista

Tavasz

Elment, vége, végérvényesen nyár van. Volt ebben a 3 hónapban jó is, rossz is, csak úgy, vegyesen, mint amilyen az élet maga:

Rettenetesen hideg volt, szinte folyamatosan ment a kazán úgyhogy egy kicsit félek a gázszámlától. A napfénymentes, borús idő meg is hozta a nem kívánt eredményt: mindenki búskomor volt és nyűgös, és ezt most én is nagyon megéreztem.

Ugyanakkor történt egy csomó jó dolog is: például Barnabás teljesen pelenkamentes lett és felvették óvodába. Klassz Húsvétunk volt és felfedeztünk egy szuper fagyizót. Rendben lezajlott a szobaváltás: Barnus imádja az új birodalmát, én pedig igyekszem minél inkább az ő ízlésére formálni.

Drazsé fogáról leszedettük a fogkövet, és most sokkal jobban érzi magát. Én nagyjából tartom a súlyomat a terhesség alatt, így nem szaladt fel a vércukrom sem és még mindig bírom a gyűrődést. Medve szereti az új munkáját, szívesen jár be dolgozni, jól alakulnak a dolgai. Munka terén nekem sincs okom panaszra: rengeteget dolgozom, és most két nagyon ígéretes tanítványom is van.

Memo

1. A dolgozómban lakó gyönyörű növény neve zamioculcas zamiifolia. Mostantól Zami. Iszonyű büszke voltam, hogy mekkora király vagyok és sikerült életben tartanom (nem feltétlen jellemző ez a növényeinkre), de kiderült, hogy iszonyú igénytelen, mindent eltűr, mindent elvisel. Így engem is.
2. A Müllerben 31%-kal olcsóbbak lesznek a Somat termékek, úgyhogy 2 vagy 3 XL pack mosogató tabletta haza is jön velem most pénteken.

.......................................................................

és még

• tegnap fodrásznál jártunk, a gyerek szívdöglesztő lett az új frizkóval és én is beújítottam: rezes alapszínbe mentek most a nagyon szőke satír csíkok. Nyár van, vagy mi...:)
• megvettem a homeopátiás-szüléses bogyókat 
• névnapi fagylaltozást csaptunk Barnabással
• végre süt a Nap, úgyhogy van rá esély, hogy meg is száradjanak a ruhák, így mosok és mosok és mosok egész nap
• Medve pedig permetezi a sárgabarackot. Nagyon úgy fest, hogy 2-3hét múlva beérik, és akkor lesz isteni sárgabarack lekvárunk is!

5 perc a semmiből - izgalom

Várlak. Nem tudom, milyen leszel és azt sem, hogy én milyen leszek. Nem tudom, hogyan történik majd. Állok a sorban és épp krumplit meg hagymát veszek, majd hallok egy pukkanást és elönt a víz? Vagy éjszaka lesz, Édesapád alszik, én meg felkeltem, hogy menni kell?

Sietsz majd? Komótosan jössz? Szeretsz majd minket? Nem fogsz haragudni, hogy Barnus kiságyát kaptad? Végre cinkosra lelek, és Te szereted majd a savanyú meggyet, a mustárt, a citromot?

Asztalos leszel és finoman végigsimítod majd a fát? Vagy vitorlázni fogsz és a Nap cserzi majd a bőrödet? Kutató? Orvos?

Lesznek gyerekeid? Akarsz majd nagy családot?

Szeretsz majd úszni velem Füreden?

Fújunk együtt pitypangot?

.....

Boldog leszel velünk?

.....


Remélem igen. Nagyon várunk és nagyon szeretünk, Kisfiam.

Gigaposzt. Adott tehát 2 számla:

az egyik 17.745 Ft-ról, a másik 27.180 Ft-ról szól.

Az egyik auchanos (a húst én mindig ott veszem, gyönyörű, friss) a másik lidl-ös. 

Az auchanos a tizenhétezres, itt a csip-csup dolgok mellett (vanília, bio étcsokis pudingpor, sima málnás és karamellás pudingpor, déligyümölcsös müzli, bio csokis kölesgolyó, stb.) mellett csak húst vettem.
Sertés diót, lapockát, tarját, csirkecomb filét, csirkemell filét, marha-sertés vegyes darált húst. Mindegyikből SOK kilót. Anyu választotta, hihetetlen szimata van: amit ő megvesz, azt biztos, hogy friss, kiváló, pazar.

Lidl: 

• kovászolni való uborka (6kiló)
• rebarbara 3 kiló
• fokhagyma, citrom, áfonya, sajt, zöldségek, tej, liszt, vaj, tejföl, natúr joghurt, élesztő, kutyafüle, macskafarka
• grill tálca, grill fólia
• tisztítószerek, felmosófej, szivacsok, bla-bla-bla.

Mindez a zöldségesnél elköltött pénzzel együtt (kevés barack, paradicsom, parázskrumpli) olyan 50.000 Ft.

Igen, Barnabásra nagyon ráfér egy hajvágás. Holnap megyünk:). És igen, bibibí, a rozmaring a teraszról van:)

... és akkor nekiálltunk. 

A koviubihoz nem kell sok magyarázat. Egy giga és egy normál méretű üveg forr a napon.

Másfél kiló darált húsból, 5 nagy fej hagymából, egy kiló kukoricából, 5 babkonzervből és egy liter paradicsomléből készült a chili con carne. Nagyjából 8-9 hatalmas zacskónyi lett, annyi, hogy ha egy zacskót kibontok, felmelegítem, akkor elég egy ebédre, meg másnap ebédre. Kenyérrel, házi tortillába tekerve, nachossal taconak...

A tarját szeleteltük, bbq fóliával bélelt grilltálcára tettem, pácoltam-fűszereztem: lett fokhagymás-csilis, worchester szószos, mittudoménmilyenes. Talán 4 nagy tálca lett. De az is lehet, hogy csak 2, a másik 2 meg csirke. Nem emlékszem, és lusta vagyok lemenni:))

A csirkecomb filé (egy nagy tálca,úgy másfél kiló) csíkozás, pici olajon pirítás után ment a sütőbe egy jó 70 deka kukorica és 20 deka mazsola, no meg egy jó adag tejszín kíséretében: 4 nagy zacskónyi Tamara-csirke lett belőle. Rizzsel isteni lesz.

Csíkozott csirkehúsból lett még rozmaringos-citromos-fokhagymás csirke (egy nagy adag), ehhez most tzatzikit ennék, meg pitát. A másik nagy adag szójaszószos-hagymás-fokhagymás pácban fagyott meg, ehhez pirított kínai tészta megy majd zöldségekkel.

A nagy csontból (jó sok husival) egy húsleves készült, két nagy zacskóval tettem a fagyasztóba: ha kiengedem és hozzáfőzök friss zöldborsót, esetleg tejszínt-gombát, akkor már csak valami tuti levesbetét kell (grízgombóc?) és van levesünk is.

A sertés dióból készült egy jó adag pörkölt, ez tegnap vacsorára volt, meg ma Medve ezt vitte be a munkahelyére, uborkasaláta és friss, házi kenyér kíséretében. Azért 4 adagot lefagyasztottam: egy kapros tökfőzelékre, egy krémes-tejszínes újkrumpli főzelékre feltétnek isteni lesz.

Darált hús (ami nem ment bele a chilibe): 

• nagy adag rakott cukkini (ez a mai vacsora és a holnapi ellátmány lesz, meg egy emberes adag megy a fagyasztóba), 
• egy hatalmas őzgerinc formányi fasírt (szeletelhető, grillezett zöldségekkel, sajtmártással, krumplipürével, akármivel), 
• és egy adaggal nem bírtam, azt betettem a fagyasztóba úgy, ahogy van, majd ha lesz lelkierőm (és az nem ma lesz:)), akkor kiveszem, és készül majd a derelye: húsos, gombás, lekváros.

A rebarbarát pucoltam-daraboltam-zacskóztam (3 szép adag lett). A "maradékból" - hehe, lehet egy jó kilót így nevezni?-  és pár szem őszibarackból isteni lekvár lett.

Mivel nálunk a reggeli és a kekszike(!) is kulcsfontosságú (főleg a 36 éves fiamnak férjemnek), így egy laza másfél kiló lisztből bekevertem cookie tésztát is. Ezek gombócolva, lapítgatva mennek a fagyasztóba (külön kell fagyasztani, nem szabad, hogy összeérjenek fagyás közben), aztán bezacskózom, felcímkézem és reggel csak bele kell majd markolni és pár szemet a sütőlapra dobni, hogy legyen a fiúknak meleg kekszike. Most nem vacakoltam, mindegyik vaníliás lett, de legközelebb nem nyammogom el: 3 kiló lisztből gyúrom majd az alaptésztát, és utána szétválasztom: lesz mákos-citromos, kakaós-csokis, mandulás, csokis-kókuszos...

...................

Szóval így állunk. A kamra feltöltve, a fagyasztó fullon. V-a-l-ó-s segítség, hogy nemcsak az alapanyag van itthon, hanem jobbára csak be kell raknom a sütőbe/serpenyőben kiolvasztani/nagyon maximum megpirítani, és már kész is a finom, házi koszt. Egy zacskó tésztát kifőzni, vagy egy salátát összedobni, rizst párolni pedig még a legjobban bömbölő újszülött+abbahagyhatatlan munka kombó mellett is lehet. Tudom. Tapasztaltam.

Az ár verhetetlen, ha belegondolunk, hogy ebben benne van egy csomó tisztítószer meg felesleges kacat is, illetve hogy ha 2-3 naponta "leugrom" a boltba, ugyanúgy 3-4-5e Ft ott marad.

Arról meg nem beszélek (nyilván nem, mert nem egy olyan dumáljuk meg! téma), hogy a rák után nem mindegy, hogy mit eszem, mit eszünk. Nem vagyok túl szigorú, nem eszünk "tisztán" és bizony sertés hús is fogy, de jobb, mint a pürésített húspép/bőrpép kombó sajttal töltve, és sokkal olcsóbb, mintha Medve minden nap rendelné az ételt.

... köszi a segítséget, Anyu!!! (U.i.: még a  muskátlit is letépkedted;))

Gigászi

Nincs rá jobb szó - elképesztő hétvége van mögöttünk.

Medve - hol máshol? - mint az árvízi helyzet kellős közepén volt egész hétvégén, egy rendezvényen dolgozott. Már jön haza: vonattal, busszal, vonattal (természetesen mindegyik egy-másfél órát késik...)

Mi pedig...

• bevásároltunk Anyuval (n-a-g-y-o-n alaposan)
• majd nekiálltunk főzni. Teljesen feltöltöttem a fagyasztót, megfőztem másfél hónapra előre (majd jövök a részletekkel), de most annyira kipurcantam, hogy képtelen vagyok leírni, mi mindent főztem
• teljesen kész lett Gergő szobája. Kiságy felhúzva, minden a helyén, már csak a kis lakója hiányzik.
• Elkezdtem összepakolni a kórházi pakkot is, de valahogy nem haladok vele. Még nincs itt az ideje. Érzem. 

Ez-az

Be kell valljam férfiasan: benéztem azt a pénztárcát. Csábító volt, puha bőr és színes, de tökéletesen alkalmatlan arra, amire nekem kell, én ugyanis egy egész LOVAT belepakolok a pénztárcámba, papírokkal, huszárral, karddal. Kellett egy nagyobb. Igazi szerelem lett ez is, minden kritériumnak megfelel (hiába, az ember akkor tudja meg, hogy ki volt a tökéletes, amikor lecseréli egy használhatatlanra:)), tök ugyanolyan, mint az eredeti kopott, de fekete, puha lakkbőr. Nagyon klasszik.

A kis bőrdíszműves lelőhelyemmel szemben új bolt nyílt, elég volt egyetlen pillantás a kirakatra, és tudtam, hogy a frissen felvett honoráriumomat itt fogom elba... hasznos dolgok megvételére fordítani. Mikor beléptem,még nem tudtam, hogy v-a-l-ó-b-a-n álom ez a hely. Van például a méretemben melltartó. SZÉP melltartó, ezerféle színben, fazonban. Megfizethető áron, ugyanis ők a gyártók. Szoptatós melltartó is van a méretemben - igen, ezt nem győzöm hangsúlyozni, ugyanis Triumph és Felina szerint is speciális boltban kell keresni a dd/e kosaras cickófixeket. Oké,  a mama-melltartó nem egy csipkecsoda, de kincset ér az első hetekben, mikor úgy érzem, hogy két időzített bomba van a melleim helyén.

Tökéletes, hosszú, remek esésű pamutruha, pont amilyet kerestem (ebből feketét és egy nagyon(!) szép taupe színűt vettem). Szuper bugyik. Lézervágott is. Medvére való hatalmas atléta - és nem az volt a kérdés, hogy van-e, hanem az, hogy hófehéret, tört fehéret, melange-színt, szürkét, kekit, feketét kérek-e... 

Kismama hálóing (legombolható elől és nem kell pólót felhúzva szoptatni), hasszorítós bugyi, nem-lepöndörödős leggings... soroljam még?

Zoknik, harisnyák, alsónadrágok (zokniból és alsónadrágból most csak egyet-egyet hoztam, hogy jó-e a fazon meg a szín, amit gondoltam), de mivel minden tökéletes lett, hamarosan visszatérünk és nagyon bevásárolunk.

Igen, még ennél is jobban:)

.........................................................................

Ezen a hétvégén hatalmas adag chili con carne készül majd (a fagyasztónak, kiporciózva), az is remekül melegíthető, életmentő Medve-kaja lesz az első hetekben. Ha lesz lelkierőm, akkor egy adag derelyét is készítek, az is jól jön majd:), de előbb el kell menni bevásárolni és ideje lenne teljesen összepakolni a kórházas cuccot ÉÉÉÉÉÉS a homeopátiás szerek listáját kigyűjteni!

Egy pár tipp, hogy miért NE menj férjhez - fagyi

1., ha a gyerekednek 40 fokos (értsd 40,2) láza van, és kúpot akarsz neki adni, akkor a férjed úgy gondolja majd, hogy besegít. Lelkesen felajánl a gyereknek -idézem- "egy nagy adag fagyit, ha anya beteheti a kúpot".

2., mikor a teljes kimerültség határán leülnék meggyes-ricottás fagyit enni, akkor derül ki, hogy a meggyszószt leette a tetejéről.

3. ez azonban eltörpül ahhoz az esethez képest, amikor megette a fagyi felét, majd a másik felét ALULRÓL kanalazta ki, úgyhogy mikor nekiálltam, hogy akkor most Game of Thrones, és alszik a gyerek, és befejeztem a munkáimat és ott a madártej fagyi a hűtőben, kábé egy kanál után kiderült, hogy a teteje egy hártya, alatta egy üres alagút van. Egy üreg. Egy barlang. Pont olyan barlang, amilyenben az ilyen gátlástalan, barbár ősemberek laktak nagyon rég. Nyilván madártej fagyi nélkül.

5 perc a semmiből - álom

... figyelem a kis testedet, ilyenkor még lehet, ilyenkor még nem vagy nagyfiú. Lázas vagy, lázas és bújós, szereted, ha az izzadt hajadat kisöpröm a homlokodból. Melletted alszom, szükséged van rám, kérded is, hogy ugye nem hagylak el soha...?

Megdöbbenek és megölellek. Nem. Nem tudlak, soha nem is tudnálak: te vagy én, én vagyok te, elválaszthatatlanok és örökre egyek. Együtt dobog a ketyegőnk, száz-ezer-százezer közül is felismerném az illatod, a hangod, a szempillád. 

Együtt fordulunk, együtt ébredünk, élünk a mindennapokban ünnepként. Mert Te vagy nekem. 

Nagyon szeretlek, kisfiam.

Remekül értünk hozzá, hogy túlbonyolítsuk

az amúgy egyszerű életet.

Barnabásnak 39.5 a láza, így nem jön a nagyi. Éjjel közöttünk aludt, ölelgettem a kis forró testét és nem győztem lázat mérni és fájdalmat csillapítani. Ilyenkor csak úgy alszik el, ha simogatom a fejét. Órákon át. Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy nekem jut ez a feladat. 

Még befőztem tegnap egy adag meggyet, úgy volt, hogy ma jön a következő, de nem: Medvének be kell mennie dolgozni, aztán megy a Nagyihoz Fehérvárra, utána meg a telekre valami málnát vagy mit kiásni - ezzel nagyjából el is megy a  mai napja, cserébe viszont holnap belefulladhatunk a meggybe, egész nap csak magozni és magozni és befőzni és csomagolni fogok.

Addig pedig jöjjenek az aktuális szívszerelmek

• Tegnap, amíg Medvére vártam megnéztem a Hart of Dixie évadzáróját. Wade, ó, Wade!
• Mindenképp vennem kell egy fekete maxiruhát. Farmerkabáttal, kendővel, nagy nyaklánccal, önmagában...
• Ez a kis forgó az ágy fölé:

• Sokszor eszembe jut, hogy kellene nekem Hermione időnyerője. Pinteresten megtaláltam a "mását":)

• Csodásan kipucolta medve a meggyfa körüli részt: ami átláthatatlan dzsungel volt, az most egy nagyobb, meredekebb, vadregényes sziklafal-szerűség, ahol végig-végig gyönyörű zöld talajtakaró futók laknak, csak nem látszottak a bozóttól. Nagyjából másfél méter a szintkülönbség, elég meredek a fal, úgyhogy oda robusztusabb növények kellenek, mint a kis sziklakertembe. Szívem szerint levendulát ültettem volna oda, de nincs elég fény ott neki, árnyékolja a meggyfa.