2012. május 15., kedd

Johanna minden.

- Először a határidőnaplóm kapta ezt a nevet, aztán a terasz sarkánál élló fenyőfa lett Johanna. A meggyfát Máriának hívják.- számolok be minderről vacsora közben az uramnak. 

Természetesen megkapom, hogy ez hülyeség, hogy a fáknak kincs nevük, pláne nem arcuk, és egyébként is, az nem a kicsi szeme, hanem a lámpája.
Én továbbra is győzködöm, hogy dede, van, nézze csak meg jobban, én már tudom is, mi a cseresznyefa neve...

- Nem!!! Azt végképp nem, a cseresznyefának -ha már mindenáron ragaszkodsz hozzá- én adok nevet. Nehogy annak is valami idétlen, buzernyák neve legyen...

Hosszasan nézi, kortyol egyet a söréből, majd átsuhan a megnyugvás az arcán. Felém fordul, és mint egy vérbeli jenki formálja a szavakat.

His name is Ford. Ford Fairlane. Eszem-f@szom megáll! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése